Nem lesz népszerűség-barát amit most írok, de nem is a népszerűség növelése a célja a gondolataim leírásának. Pár hete egyik ismerősöm megosztott egy bejegyzést a Facebook oldalán - azóta is csodálkozom, hogy ezt olvassa -, egy blog író hölgytől, akinek átkattintottam az oldalára… 144 ezer rajongó, gondoltam nem véletlen. Elkezdtem olvasgatni a napi bejegyzéseit. Gyorsan rájöttem, hogy egy a tucatból, vagy inkább a több tucatból, aki naponta sajátként leírja, ragacsos mázzal leöntve, közhelyekkel jócskán tűzdelt, populáris, önkereső, "léleképítő gondolatait".

Vele együtt jó páran esnek ebbe a hibába. Maguk sem tudják kik, vagy mit akarnak, de tanácsokat osztogatnak közhelyeket puffogtatva. Jól látszott az oldalon, hogy nyomorult párkapcsolati tapasztalatokkal tűzdelt életút vitte rá, hogy saját magán kívülre is megossza a napi útkereső tanácstalanságát, melyek nagyjából ugyanarról szólnak. Jön, nem jön, elment, menjen, engedd, boldog leszel egyedül is, mégis társ kell, változz meg, változzon ő, építs önbizalmat, jaj ő sem az igazi………………… és százezrek próbálják értelmezni. Azután jön a verkli. Önsegítő könyvek, egyéni és/vagy csoportos terápiák. Pszichológus, nem oldotta meg. Kineziológus, nem oldotta meg. Akkor egy kis feng shui - lakás átrendezve, folyik az energia -, nem oldotta meg. Hát jöjjön a segítség fentről, vagy valahonnan, ami nem evilági, ők biztosan tudják… Angyallátás, angyali segítők, angyal idéző tanfolyamok, ez sem segített. Ráadásul óriási hiba, mert nem Istenhez tartozó dolgok, ha úgy is fest. Hát lássuk a jövőt, tarot, angyal kártya, segitő könyvek, Coelho tucatszám - …..tele a könyvesbolt, súlyosan milliárdos írók műveivel, akik segítenek megtalálni a "belsőnkhöz vezető utat" -, majd jön a jósnő, látó, és minden, ami hasznavehetetlen, ezoterikusnak gondolt…. és még mindig nem egyértelmű hol a hiba, maradnak a kérdések: miért történik ez velem, miért ismétlődik folyton….? 

Nem fog senki megoldást nyújtani idézetekkel, "építőnek" szánt bizalomnövelő, napi bazári gondolatokkal. Mert rá kéne jönni magunkban, és magunktól, hogy kik vagyunk, és mit akarunk. Majd meglátni az alap igazságot, hogy szeretetet, megértést, megbecsülést, boldogságot nem várni kell. Adni. Szeretni. Nem a végletekben gondolkodni, szeretem, ha szeret, utálom, ha nem azt adja, amit elvárok, és forogni az elvárásaim körül. Ha a szeretetünk önzetlen, megértő, családias, türelmes, nem lesz szükségünk sírós, csöpögős üzenetekre. Az angyalokat is hagyjuk a saját világukban, tegyék a saját dolgukat, és mindenki legyen jelen ott, ahová való. Ha hiszünk Istenben, ő az egyetlen, aki napi szinten meghallgat és ad. Ha kérjük…. de nem fogja sem sms-ben, sem facebookon, sem angyalokkal küldeni a megoldást….. 

Stílusosabb és eredetibb saját gondolataink, intelligenciánk segítségével élni mindennapjainkat, követni belső hangjainkat. Egyetlen érzelgős tanácsadó hatására sem fogunk megszerezni, megtartani senkit, nem lesz boldog életünk….. és egyáltalán rá kéne jönni, hogy a boldogság nem valami kívülről jövő, mindent elsöprő cunami. Napi kis apróságok… mosolyok, baráti beszélgetések, egy jó vacsora, kedves szavak, gyermekek vidám csacsogása, egy előzékeny ismeretlen a közértben... végtelen felsorolni is mennyi mindenben találni meg naponta a boldogságot, amit sokan úgy várnak, hogy valami eget rengető történik majd velük egy szép napon.

…………és még egy gondolat. Egy teljesen hétköznapi. Nem ártana a szerepeket átgondolni. Mi a nő és mi a férfi szerepe és dolga a világban. Ezt mindenképp csendes magányunkban tudjuk megtenni, miközben 40 (50) felé rohanva, szingliként, cicusunkat vakargatva, főzni nem tudván, a rendelt sushit rágcsálva, hosszú eseménytelen estéken, dübörgő karrierünk pénzhozamából csinosított garzonunk mélyén csücsülve, azon gondolkodunk "mit rontok el folyton"? Írjunk egy listát az általunk ideálisnak tartott női szerepről, aztán nézzük meg hol tartunk…és, ha nem jut eszünkbe semmi a női szerepekről, kérdezzük meg a nagyit, mamát, papát, ő mit gondol. Ők még tudták. Biztosan nem fogják idézni Coelhot.

….és ha felfedeztük, mi is a dolgunk, nőként mi a szerepünk, csak kezdjünk valakit önzetlenül szeretni….a többi jön magától.