Mindannyian erre vágyunk, ennek a titkát keressük. Kutatjuk a boldogságot, olvassuk a boldogságról szóló cikkeket, könyveket, hallgatjuk szakemberek véleményét. A boldogságot azonban sosem a másik emberben kell keresni, nem a párunk, a feleségünk/férjünk fogja megteremteni számunkra. A boldogságot csakis magunkban találjuk meg. Ha mi tudunk adni, szeretni, tisztelni és a párunk ugyanígy, akkor boldog házasságban fogunk élni. Egyetlen mondattal is meg lehet válaszolni "Kezdjetek szeretni!" énekli Pásztor Anna. 

Mindenki követ el hibákat és egyetlen házasság sem lehet mindig boldog. Azt mondjuk a rózsaszín köd eltűnik az évek múlásával. Igen, a valóság veszi át a helyét. Egyes házasságok boldogok lesznek, mások keservesek. Miért?  Valószínű nem a gének, a makacs kitartás, vagy a szerencse teszi. 

A boldog házasság olyan tulajdonságokra épül, ami túléli a folyton változó körülményeket. Először is a túl nagy büszkeséget, amikor a saját jogainkat hangoztatjuk folyton, mindig magunkat helyezve előtérbe, le kell cseréni kicsit alázatosabb viselkedésre. Amikor nem tartjuk magunkat, a saját érdekeinket, akaratunkat nagyobb jelentőségűnek a másikénál. Kompromisszumot tudunk kötni. Ugye sokan hallottuk már, vagy mondtuk már, hogy "önző vagy, egoista vagy". Ezen csakis a másik feltétel nélküli szeretetével, elfogadásával, és a saját alázatunkkal változtathatunk.

Előbb utóbb minden házasságban előfordul, hogy sérelmet okozunk egymásnak. Ezt követi a csalódottság érzése, a düh, a harag. Esetleg látni szeretnénk, ahogy a másik megfizet azért, amit tett…. Ne tegyük! Ahogy a bosszú bosszút szül, úgy az irgalom, irgalmat, a megbocsátás megbocsátást. Ha ilyen légkört teremtünk a mi hibáinkat is megbocsátják. Nem kell úgy érezni magunkat ettől, hogy "hagyom, hogy megússza". Ha mindenáron nyerni akarunk és a magunk igazságát keressük, csak erősödik a konfliktus. Az olyan házasságban, ahol az egyik szereplő "nyer", ott mindketten veszítenek. Az igazi győzelem a békességszerzés. Nem csak keresztény házasságokra vonatkoztatható Szent Pál szeretethimnusza. Mindenki megfogadhatatja a gondolatait:

"A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. A szeretet nem szűnik meg soha."

Tegyük félre a sok "de"-vel kezdődő mondatot, ami ennek hallatán megfogalmazódik bennünk, és szeressünk!