A mell a nőiesség szimbóluma. Mérete születési, genetikai adottság. Akinek nem adatott nőies forma, méret, annak ez sok esetben komplexust okoz. Férfiaknál ugyanúgy megtalálható nemiségük szimbólumával, illetve annak méretével kapcsolatos komplexusuk. 
A nők szerencsésebb helyzetben vannak, mivel van lehetőségük változtatni. 
A plasztikai beavatkozás ma már hétköznapi csoda. Sokan nem csak szükségből, hanem gyakorta keresik fel plasztikai sebészüket, végtelen versenyben önmagukkal, az idővel, az öregedéssel, vagy egész egyszerűen a külvilággal. Ijesztő eredményekkel találkozunk naponta akár a televíziót bekapcsolva, akár az utcán sétálva. Mivel a celebek is mutogatják felfújt, átszabott, eltúlzott bájaikat, így a hétköznapi embernek is természetes lett, hogy lépten nyomon megmutatja, sokszor közönséges módon, idomait. 
A mell-plasztika ma már rutinnak számít. Míg korábban egészségügyi problémák esetén alkalmazták, ma már bárki számára elérhető, akár részletfizetési feltételekkel is. Sokan ezt kérik ajándékba, már egész fiatalon, mások ettől remélik életük megváltozását, és ritka esetben áll a háttérben valós esztétikai korrekció. Az orvosi etika nem szabályozza mi a megengedett. Sok orvos mondja el, mi az, amit egy hölgy testalkata, szövetei következmények nélkül elfogadnak, de ez csak javaslat, a döntés a paciens kezében van. Kevés esetben halljuk, hogy valakit visszautasítottak volna eltúlzottnak tartott kérései miatt. 

A baj akkor van, amikor az esztétikai korrekció tolakodó, aránytalan, természetellenes, ízléstelen. A hölgyek leginkább saját társaikat figyelik, velük vannak versenyben, és csak másodlagos a férfi nem figyelmének felkeltése. Sokszor a jó ízlés határait átlépve, épp ellenkező hatást érnek el új idomaikkal. Az idegen hatású, kosárlabda méretűre és keménységűre tömött, vagy természetellenes formára gyártott mellek elveszítik a nőiesség szimbólum szerepét. A férfiaknak - kivétel persze mindig akad-, nem a szépség, a vágy jut eszébe, hanem a közönségesség, magamutogatás, ízléstelenség. 
Az eltúlzott plasztika kapcsán legyen az az ajkak méretének hatalmasra duzzasztása, vagy a mellek méretének, formájának rendellenes változtatása, elveszik a nőies finomság, a titokzatosság, a báj. Nincs mire kíváncsi legyen a férfi, az ilyen nőt már nem lengi körül a varázslat, hiszen ott van előttünk tolakodón, hivalkodón, és gyakran ijesztően. 

Véleményem szerint a plasztikai beavatkozást nem kell elítélni, nem kell megbélyegezni azokat, akik szükségét érzik valamilyen korrekciónak. Egyetlen dolgot kell itt is szem előtt tartani, a természetességet, az ízléses mértéket. Célja a testnek megfelelő, a korunkhozz illő, esztétikus külső, természetes méret, nőies megjelenés.
…. és nem utolsó sorban maradjon valami titokzatosság, hogy a férfinak maradjon mire kíváncsinak lenni.