Az élet szép, vallják az olaszok. És ez a filozófia látszik is rajtuk. Az elegancia, a stílus a vérükben van. A megjelenésük vonza a tekintetet. Mindegy hány évesek, hogy gyalogosan, robogón, vagy biciklin haladnak el mellettünk, elegánsak. Olaszországban nemcsak a belső értékeket tartják fontosnak, a külső megjelenés, ápoltság, jólöltözöttség ugyanúgy számít, és ezt ki is merik mondani.

Az olaszok minden napra és minden alkalomra megtalálják a megfelelő ruhadarabot, kifogástalan ízléssel párosítják a tökéletes cipőkkel, táskákkal. Ez nem pénz kérdése, semmi köze a GDP-hez, a gazdasági helyzethez. Ők ilyenek, így születnek, ezt adják tovább generációkon át. A divat ugyanolyan fontos számukra, mint a finom ételek, vagy a délutáni szieszta. Ha leülünk egy piazzán egy kávézó asztalához, az utánozhatatlan ristretto mellé, csodálattal nézhetjük, hogy az elegancia nekik mennyire természetes.

Az olasz nő bárhova megy, legyen szó munkáról, vagy bevásárlásról, elegáns, mindig tökéletes a sminkje, felveszi a magassarkú cipőket. Nem számít a macskakő, a nőiesség sokkal fontosabb. Az olasz férfi pedig az öltözködésben ugyanúgy megtartja macho mivoltát, mint az élet minden mozzanatában. A farmer mellé is a tökéletesen vasalt ing, jó szabású zakó, bőr papucscipő dukál. Ha munkába indul kifogástalan öltönyt, nyakkendőt, ápolt, kiváló minőségű bőrcipőt visel, hihetetlen eleganciával. Sokan közülük olyan egyéni stílusban öltöznek, ami szemet szúr. Jó értelemben. Mert kedvelik a színeket, merik viselni. Nem ritka a rózsaszín, a pink, a lila. Itthon mai napig femininnek, találják ezeket a színeket. Pedig csak más, mint a konzervatív, a hagyományos, de ettől egyediek, mások, szórakoztatóak. Persze ott is akad, aki nem annyira a külső megjelenésre helyezi a hangsúlyt, de ők vannak kevesebben.

Sokszor hallom, "csak elugrom a közértbe, csak leszaladtam a fűszereshez, csak elszaladok"…… Smink nélkül, lomposan. Ez az ami megkülönböztet minket. Ezért érezhetjük - joggal - tramplibbnak magunkat, őket látva. Egész életemben figyeltem erre. A piacra sem indulnék el, smink, és megfelelő utcai viselet nélkül. Amit nem azért veszünk fel, mert a baromfis hölgynek/úrnak szeretnénk tetszeni, csakis magunk miatt… és, ha majd mindenki így látja, más lesz a hazai utcakép. Gyakran jut eszembe Coco Chanel mondata a megjelenésünk fontosságáról: "Nem értem, hogy egy nő hogyan hagyhatja el a házat anélkül, hogy egy kicsit rendbe szedné magát - még akkor is, ha csak illendőségből. Hiszen sosem tudhatja, hogy nem aznap randevúzik - e a végzetével."

Ha nem is a "végzetünket" keressük, vagy már megtaláltuk, akkor is tartsuk fontosnak a megjelenésünket! Hiszen ami belül értékes, az sokaknak láthatatlan marad….

Feltalálója elnyűhetetlen munkaruhának tervezte, mára azonban a divat és a ruhatárunk alap darabja. Viselése kikerülhetetlen, megunhatatlan, kortól, nemtől függetlenül szinte mindenki életében jelen van. Ha engem megkérdeznek mi az az egyetlen viselet, amiben biztosan észreveszek egy férfit, a válaszom mindig a blue jeans és a vasalt fehér ing. Ezt a párosítást azonban jómagam is szívesen és gyakorta hordom, és szívesen látom nő társaimon is. Ez a két klasszikus együtt, tökéletes megjelenést kölcsönöz viselőjének.

Azonban a farmernadrág nemcsak a hétköznapi viseletünk része lehet. Egy fesztelenebb üzleti tárgyalásra is nyugodtan választható, persze megfelelő tisztasággal, ápoltan, és alkalomhoz illő kiegészítőkkel. Évszaktól, napszaktól függetlenül bármikor bevethető. Hordhatjuk pamut pólóval, vászon inggel, flitteres pólóval, ha szórakozni vágyunk, de selyem blúzzal és blézerrel akár színházba is elmerészkedhetünk benne. Végtelen teret enged fantáziánknak, egyéniségünknek. Számtalan fazon és szín között választhatunk, egyszerre kapható ma már derék- vagy csípővonalat követő fazon. Persze testalkatunkat nem árt figyelembe venni egy-egy fazon kiválasztásánál. Nincs taszítóbb látvány az előnytelenül megválasztott, vagy közönségesen viselt farmernadrágnál. Hányszor látunk csípőfazonra ráforduló pocakot, vagy kivillanó tanga bugyit. Ugyanez vonatkozik a szintén reneszánszát élő farmer shortra. Itt mindenképp hangsúlyozandó, hogy nem érvényes a kortól való függetlenség, ugyanúgy a testalkat is alapvető szempont ennek a fazonnak a viselésénél. Nyáron bármerre járt az ember, mindenhol jelen volt a farmer short, de nagyon szűk az a réteg, akinek valóban jól is áll. Másik aktuális kedvenc, az itt-ott "nem véletlen" szakadt, lyukas darab, melyet szintén számtalan módon variálhatunk hétköznapi, lezser, utcai viseletként balerina cipővel, vagy a különböző sarok magasságú körömcipőkkel szexissé, erotikusabbá téve. Határ a csillagos ég, és a fantáziánk, az egyéniségünk hozzáadásával.

A farmernadrág a születése óta eltelt lassan 150 évben bebizonyította, hogy vannak olyan ruhadarabok, melyek sosem mennek ki a divatból, és túlélnek változó korokat, trendeket.

Egy Andy Warhol idézet mindenképp megfelelő záró mondat lehet: "I want to die with my blue jeans on." 

A 40. születésnapom körül tettem fel Facebook oldalamra egy idézetet az "örök Nő"-től Coco Chaneltől: "40 után már senki sem fiatal, de ellenállhatatlan örökké maradhat." Nem térnék ki arra, miért harcolnak annyian az öregedés látható jelei ellen, hiszen egy korábbi bejegyzésemben már írtam arról, milyen őrült verseny folyik a fiatalos külső megtartása érdekében a szépségiparban. Most inkább az öltözködési stílusról jutott eszembe pár gondolat, így 40 felett… 

Egy érett nő már tudja, hogy mi áll jól neki. Ez is egyik hasznos előnye az évek gyarapodásának. Ez a korosztály már megtalálta a saját stílusát és ragaszkodik hozzá. Stílust nem lehet vásárolni, sem olcsón, sem drága pénzen. Egyáltalán nem biztos, hogy ami drága, az jó, vagy jól áll. Ha meg is tudjuk fizetni ebben a korban a márkás, legutolsó divatnak megfelelő ruhákat, nem feltétlenül illik egyéniségünkhöz, korunkhoz. Számomra egy nő akkor "divatos", ha összhangban van a ruházata a személyiségével. Jobban szeretem az eleganciát sugárzó nőt, mint az utolsó divat szerint öltözöttet. Mert a kettő nem ugyanaz, az elegáns nem feltétlenül az utolsó divatnak megfelelő. Elegáns nő az, aki megtalálta saját stílusát, magabiztosságot sugároz, megjelenésével a nőt veszik észre, nem a ruhát. A stílusos nő tudatában van annak mi áll jól neki, miben érzi jól magát, mi illik a korához, mi az, amiben akkor is észreveszik, ha az nem kihívó, nem feltűnő.

A számunkra felejthetetlen "örök nők" épp attól maradnak örökké emlékezetesek számunkra, mert kortalan stílust képviseltek, eleganciát sugároztak, sosem mennek ki a divatból. Nagyon szeretem őket látni, csodálom képeiket, időtlen eleganciájukat. Coco Chanel, Audrey Hepburn, Grace Kelly, Catherine Deneuve, hogy csak a számomra legemlékezetesebbeket említsem. Nem celebek voltak ők, hanem stílusos nők. Ki fog 10-20 év múlva a mai celebekre emlékezni, akik feltűnő harsányságukkal hívják fel magukra a figyelmet, vagy drága pénzen megvásárolt stílustalan életükkel? 

Egyik fontos alapelve lett életemnek a minőség. Idő kell ahhoz, hogy megtanulja az ember, nem a mennyiségből lehet megfelelően felöltözni, hanem a jól megválasztott, és jó minőségű darabokból. Vivienne Westwood tervező mondását idézném: " BUY LESS, CHOOSE WELL" azaz vegyél keveset, válassz jól! Amióta itthon is kapható a híres divatházak trendjeit koppintó, olcsóbb, de minőségében mindenképp kifogásolható tömeg ruházat - H&M, Bershka, Pull and Bear, New Yorker … -, mindenképp javított a nők megjelenésén a korábbi áruházi kínálattal szemben, de ezek a márkák úgy gondolom semmiképp nem az elegáns, stílusos nőt, és nem a negyven feletti korosztályt hivatottak kiszolgálni. Nemrég olvastam egy cikket ezekről az üzletláncokról, hogy minőségükkel épp arra törekednek, hogy minél gyorsabban elhasználódjon egy-egy darab, így folyton visszatérő vásárlói réteget biztosítsanak maguknak. Én úgy hívom ezeket a ruhákat, hogy "egy nyári" (nevezhetjük egy télinek is), és kamasz kortól, huszonéves korig mindenki meg is találja itt a stílusának megfelelő, kevésbé minőségi trendeket. 

Az érett nő viszont már a minőségre is nagy hangsúlyt fektet. Ha a minőségileg megfelelő, drágább - de még mindig nem luxus kategóriájú- ruhákat választjuk, hosszú távon mindenképp spórolunk. Ezt a kategóriát én a Gant, Massimo Dutti, Tommy Hilfiger, Ralph Lauren, Michael Kors üzleteiben találom meg, hogy csak azokat emlitsem, amik nálunk is elérhetők. A sportosan elegáns, városi, casual ( hétköznapi, lezser, kényelmes) stílust képviselik, megfelelő minőségben és ár-érték arányban. Az árakat tekintve persze mindenképp szerencsés az a nő, aki utazásai során, ezeket az üzleteket máshol is megkeresi. A tengerentúlon például sokszor a hazai árak töredékéért vásárolhatunk ezekben az üzletekben. Persze nem attól jó egy ruha, ha ismert márkajelzés van bele varrva, vagy a logója messziről látszik. Az igazán tehetős embereken sosem látok feltűnő márkejelzésekkel ellátott darabokat, sokkal szembetűnőbb a ruha jó minősége, megfelelő szabása. 

Az én ruhatáram leginkább a klasszikus és "megunhatatlan" darabokat rejti. Az örök farmert, néhány jó szabású nadrágot, ceruza szoknyát, főleg fehér ingeket, de azért más színek, és mintás darabok is akadnak, blúzok,  klasszikus blézerek, és kardigánok. Nem mondom, hogy nem esek számos esetben abba a hibába, hogy olyan darabot választok, ami néhány felvétel után már nem is tetszik, vagy nem érzem jól magam benne, igyekszem azonban körültekintően úgy vásárolni, hogy nem a "trendiség", hanem a minőség, és a jó közérzet az elsődleges szempontom.

Mindenki keresse az egyéniségének megfelelő darabokat, ne essünk áldozatul az utolsó divat újdonságainak, és ne feledjük a minőség fontosságát, a kevesebb itt is több.

A nőiesség egyik szimbóluma. Ha megfelelően választjuk, segít megmutatni nőiességünket, eleganciát sugároz, de ha nem megfelelő a választás, nem vesszük figyelembe a ruhánkkal való összhangot, testalkatunk korlátait, a látvány bizony elrettentő is lehet.

A harisnya viselésének vannak íratlan szabályai. Szeretnék erről néhány gondolatot, tanácsot átadni nektek. 

Hivatalos helyen -irodákban, hivatalokban, tárgyalásokon- nem illő mezítelen lábbal megjelenni. Elvileg ez a szabály télen, nyáron érvényes. Illendő ezeken a helyeken még nyáron is egy leheletvékony harisnyanadrágot viselni.

Szandálhoz, és az évek óta kedvelt nyitott orrú cipőkhöz soha ne viseljünk a lábbujj végeit fedő, vagy lábujjon varrott harisnyát! Ma már kaphatók a lábujjakat szabadon hagyó harisnyanadrágok, illetve varratlan változat.

Ami pedig számomra a legfontosabb szabály a harisnyanadrág viselésénél, annak színe, illetve mintázata. A harisnyanadrág színe soha ne legyen sötétebb a cípő színénél! Bézs cipőhöz ne válasszunk fekete harisnyát! Kedvenc témám pedig a "testszínű" harisnyanadrág. Annyira elrettentő példákat látok nap, mint nap az utcán, irodákban, tárgyaláson, kiállításokon, hogy gyakran mondom, tanítani kéne a harisnyanadrág kiválasztását az iskolákban. A barnák legkülönbözőbb árnyalatait választják a hölgyek "testszín" gyanánt. Ne tegyék, kérem! Ha ruházatunk színösszeállítása megköveteli a testszínű harisnya viselését, az valóban egyezzen bőrünk színével! Szerencsére ma már olyan széles a választék, a bézs különböző árnylataiban,  nude színekben, hogy nem lesz nehéz megtalálni a megfelelőt. A nude - jelentése csupasz, meztelen - nagyon kedvelt jelenleg a kozmetikai termékek piacán is, mivel természetes hatást eredményez. Bátran kérjük vásárláskor, hogy a zacskót kibontva összehasonlíthassuk a harisnya színét, bőrünk színével! Így biztosan nem tévedünk. Érdemes jó minőségű félmatt modellt választani. A feltűnően fényes - 20 éve még nagyon "divatosnak" tartott - "üvegszálas" modell természetellenes porcelánlábat, még a teljesen matt, "fából készült" hatást eredményez.

Egy utolsó szabály pedig a testalkat adta lehetőségek figyelembe vétele. Sajnos igaz az, hogy a harisnyanadrág igazán a hosszú, vékony, formás lábú nőknek nyújt korlátlan lehetőségeket, ők válogathatnak bátrabban színek és minták között. Mindenki más próbáljon módjával és körültekintően, alkatának megfelelően választani. Kevésbé formás lábakat nem ajánlatos túl élénk színekkel hangsúlyozni, ha mégis szeretnénk kipróbálni egy-egy "vadabb" darabot, mindenképp legyen öltözékünkben egyéb hangsúlyos kiegészítő, amely kompenzálja ezt. A rövid, erősebb lábaknak jót tesznek a sötétebb árnyalatok, méginkább a cipővel egybeolvadó szín, mivel ez optikailag nyújtja a lábat. Ma már válogathatunk különböző alakformáló modellek között is, melyek megemelik a popsit, leszorítják a hasat, formálják a combot. Személyes tapasztalatból mondom, hogy viselésük nem túl kényelmes, és semmiképp nem ajánlom meleg időben, mivel általában vastagabb szálúak.

Lehet meleg kasmír, vagy a szenvedélyt hangsúlyozó csipke, az összhatás a lényeg. Keressük a stílusunknak leginkább megfelelőt!

Mindannyian erre vágyunk, ennek a titkát keressük. Kutatjuk a boldogságot, olvassuk a boldogságról szóló cikkeket, könyveket, hallgatjuk szakemberek véleményét. A boldogságot azonban sosem a másik emberben kell keresni, nem a párunk, a feleségünk/férjünk fogja megteremteni számunkra. A boldogságot csakis magunkban találjuk meg. Ha mi tudunk adni, szeretni, tisztelni és a párunk ugyanígy, akkor boldog házasságban fogunk élni. Egyetlen mondattal is meg lehet válaszolni "Kezdjetek szeretni!" énekli Pásztor Anna. 

Mindenki követ el hibákat és egyetlen házasság sem lehet mindig boldog. Azt mondjuk a rózsaszín köd eltűnik az évek múlásával. Igen, a valóság veszi át a helyét. Egyes házasságok boldogok lesznek, mások keservesek. Miért?  Valószínű nem a gének, a makacs kitartás, vagy a szerencse teszi. 

A boldog házasság olyan tulajdonságokra épül, ami túléli a folyton változó körülményeket. Először is a túl nagy büszkeséget, amikor a saját jogainkat hangoztatjuk folyton, mindig magunkat helyezve előtérbe, le kell cseréni kicsit alázatosabb viselkedésre. Amikor nem tartjuk magunkat, a saját érdekeinket, akaratunkat nagyobb jelentőségűnek a másikénál. Kompromisszumot tudunk kötni. Ugye sokan hallottuk már, vagy mondtuk már, hogy "önző vagy, egoista vagy". Ezen csakis a másik feltétel nélküli szeretetével, elfogadásával, és a saját alázatunkkal változtathatunk.

Előbb utóbb minden házasságban előfordul, hogy sérelmet okozunk egymásnak. Ezt követi a csalódottság érzése, a düh, a harag. Esetleg látni szeretnénk, ahogy a másik megfizet azért, amit tett…. Ne tegyük! Ahogy a bosszú bosszút szül, úgy az irgalom, irgalmat, a megbocsátás megbocsátást. Ha ilyen légkört teremtünk a mi hibáinkat is megbocsátják. Nem kell úgy érezni magunkat ettől, hogy "hagyom, hogy megússza". Ha mindenáron nyerni akarunk és a magunk igazságát keressük, csak erősödik a konfliktus. Az olyan házasságban, ahol az egyik szereplő "nyer", ott mindketten veszítenek. Az igazi győzelem a békességszerzés. Nem csak keresztény házasságokra vonatkoztatható Szent Pál szeretethimnusza. Mindenki megfogadhatatja a gondolatait:

"A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. A szeretet nem szűnik meg soha."

Tegyük félre a sok "de"-vel kezdődő mondatot, ami ennek hallatán megfogalmazódik bennünk, és szeressünk!

"The beauty of a woman, with passing years only grows." /Audrey Hepburn/

Egy nő szépsége a múló évekkel csak nő. Mondta ezt Audrey Hepburn. Ha nézzük ezt a fotót, úgy gondolom bátran vállalhatta ezt a mondatot. Mennyire lenne ez hiteles, ha nem ragaszkodik a természetes szépségéhez? Ma már egyre kevesebb ilyen arcot látunk a hétköznapi életben és a "híres emberek" világában egyaránt. Mindenki retteg az öregedés jeleit vállalni, és kevesen mernek természetesen öregedni. Pedig ez az arc szép. Ez a tekintet őszinte, kifejező, jóságos. Ez az arc szerethető, csodálható. Mert az arcon lévő ráncok nem csúfítják el a szépségét, hanem mesélnek az életéről. Mesélnek arról, hogy ez a hölgy sokat nevetett, mesélnek a jóságáról, a másokért vállalt gondokról. Szeretett nevetni, és szerette azokat, akik megnevettetik. Szerette az embereket, azt tartotta, hogy mindenki előrébb való magunknál. Szerette a gyerekeket, és rengeteget fáradozott az Unicef nagyköveteként, hogy gyerekeknek segítsen a világ számos országában. Ez az élet van az ő arcára írva. Ettől szép. Merjünk öregedni! Ne a ráncoktól rettegjünk, hanem éljünk úgy, hogy egy szép élet emlékeit rajzolják a ráncaink az arcunkra.

Hűvös, októberi, esős napon, alig várjuk az otthon melegét. Ilyenkor, ha időnk engedi a nap végén üljünk be egy kád vízbe! Egy kád "forró víz", és illóolajok. Hölgyeknek damaszkuszi rózsa, párban ylang-ylang :) , feszültség levezetésére édes narancs, levendula….Millió jó minőségű illóolaj közül választhatunk, lényeg, hogy ezek 100% tiszta olajok legyenek. Egy evőkanál mandula olajba 8-10 csepp illóolajat érdemes tenni. Mindig kell valamilyen bázisolaj, amiben az illóolajat elegyítjük. Lehet ez szezám olaj, jojoba olaj, sárgabarackmag olaj. Én a mandula olajat használom. Lehet mézet is tenni a fürdővízbe, kiválóan hidratál. Mi, a férjemmel csecsemő fürdetők helyett a gyerekeket is mézes/levendulás vízben fürdettük. Fertőtlenít, hidratál, és ellazít. Érdemes egy fél órát szánni rá az esténkből.

Szép őszi napsütés... Gondolja az ember lánya, elég egy kis vékony kötött anyagú ruhácska, persze már harisnyával, mert ez a Nap már csalóka... Indul a napi rutin. Gyerekek iskolában, bölcsődében. Zöldséges, hentes, újságos, pékség.... Szatyrok, papír zacskók, női táska, slussz kulcs.... Időnként csörgő telefon.....pánik, hogy lehet épp most?! Szokásos napi körmenet. Mielőtt a gyerekekért kell menni.... és közben fura tekintetek. Megfigyelte már valaki, hogy mindig a nők nézik meg leginkább a másik nőt? Persze a férfiak is, de ők általában elismerő, röpke pillantással. A nő másképp néz. Sandán, mintha nem is nézne, nem is látna…, és ritkán úgy, hogy nem azt olvasod ki a pillantásból, "miért ezt vetted fel"? 30 perc az utcán és vagy azt mondod, nem érdekel miért néz, az ő dolga..., vagy elkezdesz azon gondolkodni, holnap elég a farmer és egy ing... Nem kell ide ruha, ékszer, és parfüm.... Aztán másnap rájössz, abban ugyanúgy néz. Mert a nő ilyen! A saját nemét figyeli, egymásnak öltözik. Nem mindenki.... Azt mondom kedves barátnők, hölgyek, mindenki a saját stílusát vigye nyugodtan az utcára! Mert a stílus maga az ember.

( A kép csak illusztráció)

Mindig azt hallom, hogy "nem eszem kenyeret, mert az hízlal". A farncia nők sosem voltak kövérek, sőt… Pedig elengedhetetlen a bagett a napi étkezésük során. Inkább a mennyiségre kéne nagyobb hangsúlyt fektetni…. és a minőség sem elhanyagolható. Nem kell Párizsig uatzni, hogy egy jó minőségű bagett, croissant ott legyen a tányérunkon reggel, a kávé mellett. Elég felkeresni a közeli kedvenc pékséget. Én most jövök tőlük. Ludwig & Mentesi Jókenyér. Jó reggelt!