Nemrég olvastam egy ismerős facebook bejegyzései közt az alábbi viccet:

"Az uram már rég nem kíván, meséli bosszúsan Aranka néni, majd pödör egyet a bajszán."

Elgondolkodtam, miközben megmosolyogtam, hogy valóban hány nőt látni nap, mint nap, akik beletörődve idejük szűkösségébe, rohanó életükbe, magányosságukba, vagy épp fordítva, a házasságban töltött hosszú évekbe, hogy lomposan, ápolatlan járnak, kelnek a világban. Majd szomorkodva mesélik barátnőiknek a fentihez hasonló sorokat.

Másra sosem szabad mutogatni, egy nő maradjon minden körülmények között nő! Sosem szabad hátradőlni. Ha még keressük a párunkat azért, ha megtaláltuk a nagy őt, akkor azért. A legfontosabb a belső igény, hogy a női lét, nem csak Isten ajándéka, genetikai adomány, hiszen nőnek lenni kisugárzás, és a nőiséggel járó millió részlet kérdése. Vallom, hogy a nő szépsége egyenesen arányos a szépségápolásra fordított idő mennyiségével. Ez nem csak pénz kérdése. Nyilván hatással van rá az is, mert a szépségápolás kellékei is pénzbe kerülnek, ám sok esetben az igényesség hiánya köszön vissza a tükörben. 

A teljesség igénye nélkül néhány fontos dolog, ami egy életen át feladata annak, aki nőies nő akar maradni. Egy nőnek legyen kellemes illata. "Minden teremtmény lelke az illata". A tisztaságnak, ápoltságnak is van illata. A tiszta ruhának, a mosott hajnak, az ápolt bőrnek. A parfum csak ezután következik.

Nem engedhetjük meg magunknak a szőrös lábakat, ez a mai kor elvárásaiba már nem illik bele, és semmilyen ideológiával nem nevezhető természetesnek. A lábaink borotválása, gyantázása, gépi szőrtelenítése, rendszeres rutin kell legyen, akkor is, ha senki nem látja.

Ne legyen száraz, repedezett a sarkunk, akkor sem, ha csizma szezon van. Sajnos nyáron is látni jól öltözött hölgyeket, amint papucsba, vagy szandálba bújtatott lábuk érdes, repedezett.

Egy igényes nő ne járjon jól láthatóan lenőtt hajjal. A haj havonta egy centit nő. Ez a maximum határ, amikor fel kell keresni a fodrászt, vagy saját eszközökkel újjá varázsolni hajunkat. A zsíros, letapadt hajnak nem csak a látványa, de a szaga is kellemetlen. Mindenkinek másképp koszolódik, zsirosodik a fejbőre, ennek megfelelő rendszerességgel ápoljuk.

Legyen ápolt a kezünk. Coco Chanel-t idézve: "A nő keze a névjegykártyája". Ma már hétköznapi eseménynek számít a plasztikáztatás, a szépség sebészek hihetetlen eredményekre képesek, ha az arc feszesítéséről van szó. Ám egy nő keze sok mindent elárul. A korral ugyanis öregszik, és ez természetes, de, ha ápolt a kéz bőre, ápoltak a körmeink, kecses, és nőies tud maradni kezünk egy életen át, az idő látható jelei ellenére.

A testápolás legyen napi rutin. Az arc és test bőrének tisztítása, radírozása, hidratálása mindennapi rituálék, melyek hosszú távon meghálálják a gondoskodást, a mindennapokban pedig vonzóbbá tesznek bennünket. Tévedés, hogy csak a drága kozmetikumok nyújtanak megfelelő eredményt, ápoltságot. Temérdek otthon, házilag készíthető szépségápolási termék van, amely jobb minőségű, és jótékonyabb hatású, mint a készen elérhetők. Samponok, krémek, házi készítésű szappanok és sok egyéb ápolási termék receptjét találjuk az interneten.

A testmozgás kérdése sok mindenkit "megmozgat". Van, akit fizikailag, és sokakat csak gondolatban. Van aki rendszeresen felkel a fotelből, és időt szakít valamilyen testmozgásra, van aki csak ideológiákat gyárt helyette. Valóban változik minden nő alkata a kor előrehaladtával, a szülések számával, az anyagcsere folyamatok lassulásával. Senki nem várja, hogy egy életen át huszonéves külsőnket megőrizve, xs-es ruhákat hordva, őrizzük az örök fiatalságot. A mozgás öröme legyen igényünk saját magunkért, egészségünkért. Könnyebb mutogatni a duci modellek fotóira, hogy mennyire gusztusosak. Valóban sok esetben kellemesebb jelenségek, mint a kor ideáljai, akik egyformán csontsoványan, egyen külsővel, szinte személytelenül, és sokszor "nőietlenül" vonulnak a kifutón. Viszont ne felejtsük az adottságokban rejlő különbségeket! Más egy arányosan telt hölgy, akit erősebb csontozattal, széles csípőcsonttal, telt keblekkel áldott meg a sors, és más egy elhízott alkat, ahol aránytalanná vált pocak, fenék, vagy combok arról árulkodnak, hogy az illető hölgy a kényelmet választotta a nőiesség helyett. Egészen más egy pár kilót az évek előrehaladtával magunkénak tudni, ami szinte elkerülhetetlen, és más aránytalanul elhízni.

Nőnek lenni jó, és nőnek maradni, minden körülmények között feladatunk!

A mell a nőiesség szimbóluma. Mérete születési, genetikai adottság. Akinek nem adatott nőies forma, méret, annak ez sok esetben komplexust okoz. Férfiaknál ugyanúgy megtalálható nemiségük szimbólumával, illetve annak méretével kapcsolatos komplexusuk. 
A nők szerencsésebb helyzetben vannak, mivel van lehetőségük változtatni. 
A plasztikai beavatkozás ma már hétköznapi csoda. Sokan nem csak szükségből, hanem gyakorta keresik fel plasztikai sebészüket, végtelen versenyben önmagukkal, az idővel, az öregedéssel, vagy egész egyszerűen a külvilággal. Ijesztő eredményekkel találkozunk naponta akár a televíziót bekapcsolva, akár az utcán sétálva. Mivel a celebek is mutogatják felfújt, átszabott, eltúlzott bájaikat, így a hétköznapi embernek is természetes lett, hogy lépten nyomon megmutatja, sokszor közönséges módon, idomait. 
A mell-plasztika ma már rutinnak számít. Míg korábban egészségügyi problémák esetén alkalmazták, ma már bárki számára elérhető, akár részletfizetési feltételekkel is. Sokan ezt kérik ajándékba, már egész fiatalon, mások ettől remélik életük megváltozását, és ritka esetben áll a háttérben valós esztétikai korrekció. Az orvosi etika nem szabályozza mi a megengedett. Sok orvos mondja el, mi az, amit egy hölgy testalkata, szövetei következmények nélkül elfogadnak, de ez csak javaslat, a döntés a paciens kezében van. Kevés esetben halljuk, hogy valakit visszautasítottak volna eltúlzottnak tartott kérései miatt. 

A baj akkor van, amikor az esztétikai korrekció tolakodó, aránytalan, természetellenes, ízléstelen. A hölgyek leginkább saját társaikat figyelik, velük vannak versenyben, és csak másodlagos a férfi nem figyelmének felkeltése. Sokszor a jó ízlés határait átlépve, épp ellenkező hatást érnek el új idomaikkal. Az idegen hatású, kosárlabda méretűre és keménységűre tömött, vagy természetellenes formára gyártott mellek elveszítik a nőiesség szimbólum szerepét. A férfiaknak - kivétel persze mindig akad-, nem a szépség, a vágy jut eszébe, hanem a közönségesség, magamutogatás, ízléstelenség. 
Az eltúlzott plasztika kapcsán legyen az az ajkak méretének hatalmasra duzzasztása, vagy a mellek méretének, formájának rendellenes változtatása, elveszik a nőies finomság, a titokzatosság, a báj. Nincs mire kíváncsi legyen a férfi, az ilyen nőt már nem lengi körül a varázslat, hiszen ott van előttünk tolakodón, hivalkodón, és gyakran ijesztően. 

Véleményem szerint a plasztikai beavatkozást nem kell elítélni, nem kell megbélyegezni azokat, akik szükségét érzik valamilyen korrekciónak. Egyetlen dolgot kell itt is szem előtt tartani, a természetességet, az ízléses mértéket. Célja a testnek megfelelő, a korunkhozz illő, esztétikus külső, természetes méret, nőies megjelenés.
…. és nem utolsó sorban maradjon valami titokzatosság, hogy a férfinak maradjon mire kíváncsinak lenni.

Egy nő munka közben is stílusos. A kényelmi szempontok mellett vegyük figyelembe, hogy kollégáink, céges partnereink, és természetesen főnökünk is elvárja, tiszteljük meg egymást kulturált megjelenéssel. A megfelelő megjelenés a cég jó hírnevére, megbízhatóságára jelzés értékűen hat.

Pontos szabályok nincsenek, legfeljebb íratlan, kialakult szokások. Nőiesnek lenni nem egyenlő a kihívóval. Ha elvárjuk, hogy komolyan vegyenek, az öltözéknek is ezt kell sugároznia. 
Az általánosan elfogadott, klasszikus irodai darabok a blúz, térdig érő szoknya, természetesen harisnyanadrággal, szövet nadrág, blézer, zárt cipő. Vannak cégek, ahol elfogadott a farmer. Ez természetesen legyen tiszta, ápolt és vegyünk fel hozzá elegáns kiegészítőket. Ha tárgyalásra készülünk csak akkor viseljünk farmert, ha ismerjük üzleti partnerünket, és tudjuk, hogy nem ássa alá öltözetünk sem partnerünk tiszteletét, sem cégünk tekintélyét.
A cipőnk legyen kényelmes, ne túl magas sarokkal. Sokan télen a csizma szezon idején, magukkal visznek "váltó cipőt". Ez ne az otthoni kitaposott papucs legyen! Nem nőies, nem stílusos, nem elegáns. Kiegészítőink, parfümünk, sminkünk is legyen visszafogott.

Legfontosabb, hogy jól érezzük magunkat ezekben a darabokban, hiszen ez kihat egész napi teljesítményünkre.

Egy válasz biztos, semmiképp nem a tárgyi feltételektől. Nem a nyitott sportautó, a luxus terepjáró, vagy az úszómedencés villa tesz férfiassá. Az urak azt mondják, hogy egy hölgyben a nőies kisugárzást keresik. Mi nők ugyanígy a kisugárzást figyeljük, kutatjuk az urakban. A férfias charme-ot.

Hogy mi teszi a férfit számunkra férfiassá? Az előzékenység, udvariasság erőlködés nélküli jelenléte. A férfias férfi tiszteli a nőt, érezzük mellette az odafigyelést, megbecsülést. Kifejezi szeretetét, mer érzékeny lenni, figyelmes. Ismeri a jómodort, kerüli a trágárságot - csukott ajtók mögött is-, felelősen viselkedik a családjával, óvja párját, gyermekeit, és természetes számára a gondoskodás. Nem csak az udvarlás időszakában figyel a megjelenésére, megtalálja a korának és egyéniségének megfelelő stílust, ápolt. Sugárzik belőle a magabiztosság, a jó ízlés. 

A mai kor a mennyiségre és nem a minőségre fekteti a hangsúlyt. Ez a század arra motivál, hogy a férfi attól férfi, ha gyűjteményében nem csak az autók, a luxus élet kellékei, hanem a nők is többes számban vannak jelen. Ettől macho. A minőség rovására hajszolja az életet. Holott a hölgyek igenis keresik a régi idők úriembereit. Ezt nem feltétlenül hozza a férfi a családjából, nem öröklődik génekkel, ezt tudatosan lehet kialakítani, gyakorolni. Érdemes rajta dolgozni. A pillanatnyi sikerek elmúltával ugyanis a macho férfi mindig felszínes, középszerű emléket hagy maga után. Erre pályáznak uraim? Ugye nem. Tiszteljék a nőt, merjenek szeretni, és ügyeljenek a jómodorra! Ezt akarja a nő.

Az ember ősidők óta fogyasztja a mézet. Kiváló szénhidrát forrás, gyümölcs és szőlőcukor keverékéből áll. Számos gyógyhatással bír, rengeteg ásványianyagot, vitamint tartalmaz. Antibiotikumként is kiválóan alkalmazható, antibakteriális, gyulladáscsökkentő, fertőtlenítő, immunerősítő hatású.

A szépségápolásban ugyanúgy használható, mint a napi táplálkozás során, helyettesítve ezzel a cukrot. Az otthoni szépségápolásban egyszerűen alkalmazható, elsőrendű szépségápoló szer. Számos pakolást készíthetünk a segítségével, de magában kenve bőrünkre kiválóan hidratál, megköti a nedvességet, ránctalanít, feszesít. A gyulladt, pattanásos bőrön alkalmazva kiváló fertőtlenítő, gyulladáscsökkentő, gyógyító hatású. Arcunkra kenve és 5-10 perc után lemosva hidratált, puha bőrt kapunk. A különféle kémiai anyagokkal készült szájbalzsamok helyett a száraz ajkakat elég mézzel bekenni. Ha mézbe keverünk durva szemcséjű barna cukrot, vagy tengeri sót máris kész a bőrradírunk. Fürdéskor a vízbe téve - ezt már Kleopatra is tudta, és használta -, magában, vagy illóolajokkal kiegészítve, lazító, hidratáló fürdőt kapunk. A mézes masszázs nagyon jó méregtelenítő módszer. Feltölti a bőrt vitaminokkal, ásványokkal, ugyanakkor magába szívja a salakanyagokat, melyeket a masszázs végén a masszőr eltávolít bőrünkről.

Mindenképp érdemes nyersen fogyasztani, és alkalmazni, mert hő hatására elveszíthetjük vitamin és ásványianyag tartalmát.

Ajándéknak is kiváló lehet, gyógynövényekkel kicsit felturbózva. A gyógynövény extra ízt, illatot, és gyógyhatást kölcsönöz a méznek. Ha ezekben a hetekben elkezdjük elkészíteni az alábbi receptet, Karácsonyra készen is lesz az egészséges ajándék barátaink, szeretteink részére.

Ami kell hozzá:

- néhány fertőtlenített befőttes üveg

- kezeletlen, nyers méz (vagy amelyik a kedvenced)

- rozmaring ág, kakukkfű ág, levendula ág (illetve igény szerint sokféle egyéb gyógynövény)

Mossuk meg és gondosan szárítsuk meg a gyógynövényeket, majd helyezzük őket az üvegek aljába állítva. Öntsük rájuk a mézet, és legalább 3 hétig hagyjuk őket lezárt tetővel állni. 

Ennyi idő elég ahhoz, hogy egy kiváló illatú, és aromájú mézet kapjunk, melynek mindenki örülni fog.

Az szinte mindenki számára nyilvánvaló, hogy a babáknak szükségük van simogatásra, érintésre, ölelésre. Ezek olyan testi kommunikációk, melyek nyugalmat, biztonságot, pozitív érzelmeket adnak. A szeretet, az odafordulás megnyilvánulásai. A testi kontaktus végig kíséri egész életünket. A pelenkázás, fürdetés, szoptatás, öltöztetés, kézfogás, puszik, összebújás, csókolózás, szeretkezés, mind olyan érintések, amik koronként változóan, de naponta életünk részei. Egészen halálunkig, amikor fogjuk a haldokló, szeretett személy kezét.

Kísérletek bizonyították az érintés egészségmegőrző szerepét. A gondozott, simogatott beteg előbb gyógyul meg. Nem hiába ül ott az édesanya a beteg gyermeke ágya mellett, és engedik meg, hogy tegye ezt a kórházban is. A testi jelenlét, ölelés, simogatás sokszor hatásosabban viszi le a lázat, mint a gyógyszer, és előbb gyógyul a szeretett, simogatott beteg.

Ne tartsuk mellékesnek, netán kellemetlennek a mindennapokban sem a testi érintéseket! Nem csak gyermekkorban van rá szükségünk. Ez jelenti számunkra a közelséget, melegséget, a szavak nélküli szerelmi vallomást…. Akik szeretik egymást, azért érzik kiegyensúlyozottabbaknak magukat, mert sokkal több érintés, simogatás, ölelés van jelen mindennapjaikban. Az öleléssel megoldható számtalan konfliktus, csökken tőle a feszültség, békét teremt. Feltöltődünk tőle pozitív energiákkal. Aki nem így szocializálódik, az nyilván maga sem figyel erre, számára nem természetes, van aki emiatt zárkózottabb, akár el is húzódik az ölelés elől. Persze az egyéntől is változik ki milyen mennyiségben képes adni és fogadni a testi érintést. Nekem például a gyermekeim között is teljesen változó, ki mennyire igényli, vagy hagyja az érintést. Van amelyik kimondottan kéri, hogy "bújcsizzunk", megölel, simogat, és igényli a napi ölelést, simogatást, puszit, de van amelyik csak akkor, ha fáradt, szomorú, vagy beteg, és szinte kiváltságos pillanatot jelent, ha nem csak oda tartja a kis buksiját a pusziért, hanem ő maga is ad. 7 éves pszichológiai tanulmányaim során rengeteg kísérletet olvastam arról, hogy az állatvilágban is megfigyelt jelenség - ez persze leginkább az emlősökre vonatkozik -, hogy számukra is mennyire fontos az ölelés, a testi érintés. Még azok a kismajmok is kiegyensúlyozottabbak és egészségesebbek voltak akik, mű-anya - szőrből, vagy akár drótból készült -, mellett nőttek fel, mert, ha megijedtek, féltek, fájdalmuk volt, oda bújhattak "valakihez", ellentétben azzal, aki egy üres ketrecben nevelkedett. Felnőtteknél is változhat, ki milyen módon igényli, vagy fejezi ki szeretét testi kommunikációval. Van aki szívesen öleli meg társát a hazatérés pillanatában, és köszönti puszival, öleli át a konyhában főzés közben, fogja meg a kezét az utcán…, és van, ahol ezek intim dolognak minősülnek, és csakis bizonyos élethelyzethez, alkalmakhoz kötik. Aki teljesen elzárkózik a testi érintéstől, a szeretet ilyen módon való kimutatásától, annál valószínű lelki síkon is problémák lehetnek, esetleg már kisgyermekkorban, vagy a felnőtté válás folyamatában sérült, vagy egyszerűen már nem érez szeretetet a másik iránt. Persze van olyan életszakasz, amikor ez szinte természetes, mert melyik kamasz szereti, ha ölelgetik, puszilgatják, és melyik megy a szüleivel kézenfogva az utcán? Ha előtte megkapta az alapokat társas kapcsolataiban igényli majd, és szívesen ölel, simogat.

Virginia Satin pszichológus mondta egyszer: " Napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten tartáshoz, és tizenkettő a gyarapodáshoz." 

Ha találkoznék egy barátnőmmel és megkérdezném mit szól hozzá, hogy elhatároztam veszek egy tüll szoknyát, és hordani is fogom, valószínű nagyon elcsodálkozna. Vagy azt gondolná kezdek megőrülni, vagy, hogy mindenáron demonstrálni akarom, hogy még igenis fiatal(os) vagyok - bár 3 gyermekes édesanya -, netán az is eszébe jutna valakinek, hogy erotikus célokra szánom, esetleg megirigyeltem 2 éves kislányomat, aki rendszeres viselője ennek a nőies darabnak.…

Pedig egyszerűen csak tetszik! Vannak ruhadarabok, amik igenis kor-függőek. Példának okáért nem jut eszembe fenék vonalig érő farmer shortot húzni, ami az idei nyáron sokaknak jutott eszébe anélkül, hogy otthonról való távozás előtt a tükör felé tettek volna egy kitérőt. A tüll szoknya nem ilyen. Szinte kortalan. Azért hangsúlyozom, hogy szinte, mert nagyiként valószínűleg átgondolom, hogy illik -e még a koromhoz. Ma még viszont bátran úgy gondolom, hogy csak viselni kell tudni. Nem balett órára szánom, és nem is alkalmi darabnak, hogy Karácsonykor családi körben - akik esetleg a szeretet ünnepén nem szólnak majd semmit - magamra öltöm, majd egy ruhás zsákban megvárja a következő ünnepet. Nem. Hétköznapi viseletként is magamra szeretném ölteni, akár egy vastag harisnyával és moher pulcsival, csizmával, vagy balerinával, és persze magas sarokkal… Abban persze biztos vagyok, hogy lesznek furcsa tekintetek körülöttem, felhúzott szemöldök, kikerekedett szem, na de jól tudjuk, hogy a nők már csak ilyenek… Folyton egymást figyelik, nagyon gyorsan fogalmaznak véleményt, szeretnek kritikus szemmel tekinteni egymás külsejére. Ettől nem dől össze a világ. Ha az aki kimegy az utcára, úgy indul el, hogy ő maga jól érzi magát a bőrében. Mert ez az, ami meghatározza a nő stílusát, átüt a ruhán, vonza a tekintetet. A magabiztos megjelenés, az, hogy tudjuk, hogy az amit viselünk illik az egyéniségünkhöz, tudjuk és merjük viselni.

Nem kell folyton a jól beváltat, a hagyományost választani, azt ami biztosan mindenkinek van, ezért nem tűnik fel senkinek, szépen beleolvad a hétköznapi megszokottba. A stílusunkat mi magunk határozzuk meg, ettől leszünk egyediek. Egyszer a férjem azt mondta valakinek, többek közt azt szereti bennem, hogy nem "tucatosodom". Jól esett. Egyetlen típus nem akartam lenni soha életemben, átlagosan szürke, "tucatos". Hát ezért gondolom azt, hogy nálam belefér a tüll szoknya a ruhatárba, és remélem fogok másokkal is találkozni - ezentúl is -, akik merik vállalni egyéniségüket az öltözködésükben is.

Halloween. Sokaknak nem tetszik, mit keres ez az ünnep hazánkban. Újabb Amerikából átvett őrületnek tekintik. Holott nagyon sok hagyományunk van, melyet keresztény országunkban is ünnepelünk, és régi pogány hagyományokból terjedt el világszerte, ilyen pl. a Mikulás. Nálunk is egyre divatosabb a Mindenszenteket megelőző nap, azaz a Halloween játékos, mulatságos hangulata.

Ez az ünnep ősi pogány, kelta hagyományokhoz kötődik, és a boszorkányok, szellemek, kísértetek ünnepe. Idővel összemosódott a halottak tiszteletére szánt nappal. A régi hagyomány szerint október 31-én tartották az ünnepet. Célja az volt, hogy az emberek kiűzzék a halottak rosszakaratú és félelmetes szellemeit házaikból. Ehhez a naphoz közel, november 1-én ünneplik a keresztények a Mindenszentek napját, a protestánsokkal együtt november 2-án a Halottak napját.

Halloween ünnepét leginkább az angolszász országokban tartják. Október 31-én éjjel ijesztő jelmezekbe bújnak, kísértet történeteket mesélnek, mulatnak, töklámpásokat faragnak. Egy hiedelem szerint, ezen a napon a legvékonyabb a határvonal az élők és a holtak világa között. Halloween szimbóluma a töklámpás, célja, hogy távol tartsa a gonosz szellemeket, másrészt világít a halottak szellemeinek, hogy hazatalálhassanak.

Leginkább a gyermekeket szórakoztatja a jelmezes hangulat. Boszorkányos, szellemes, ijesztő ruhákat öltenek, töklámpásokat faragnak, játékosan elűzhetik a félelmeikben jelenlévő szellemeket. Másnap természetesen visszatérünk saját keresztény hagyományainkhoz, amikor gyertyát gyújtunk elhunyt szeretteinkért. A temetői sírokon virágot, mécseseket helyezünk el, és emlékezünk. A külföldről átvett vidám szokások ezt nem fogják megváltoztatni.

Nem lesz népszerűség-barát amit most írok, de nem is a népszerűség növelése a célja a gondolataim leírásának. Pár hete egyik ismerősöm megosztott egy bejegyzést a Facebook oldalán - azóta is csodálkozom, hogy ezt olvassa -, egy blog író hölgytől, akinek átkattintottam az oldalára… 144 ezer rajongó, gondoltam nem véletlen. Elkezdtem olvasgatni a napi bejegyzéseit. Gyorsan rájöttem, hogy egy a tucatból, vagy inkább a több tucatból, aki naponta sajátként leírja, ragacsos mázzal leöntve, közhelyekkel jócskán tűzdelt, populáris, önkereső, "léleképítő gondolatait".

Vele együtt jó páran esnek ebbe a hibába. Maguk sem tudják kik, vagy mit akarnak, de tanácsokat osztogatnak közhelyeket puffogtatva. Jól látszott az oldalon, hogy nyomorult párkapcsolati tapasztalatokkal tűzdelt életút vitte rá, hogy saját magán kívülre is megossza a napi útkereső tanácstalanságát, melyek nagyjából ugyanarról szólnak. Jön, nem jön, elment, menjen, engedd, boldog leszel egyedül is, mégis társ kell, változz meg, változzon ő, építs önbizalmat, jaj ő sem az igazi………………… és százezrek próbálják értelmezni. Azután jön a verkli. Önsegítő könyvek, egyéni és/vagy csoportos terápiák. Pszichológus, nem oldotta meg. Kineziológus, nem oldotta meg. Akkor egy kis feng shui - lakás átrendezve, folyik az energia -, nem oldotta meg. Hát jöjjön a segítség fentről, vagy valahonnan, ami nem evilági, ők biztosan tudják… Angyallátás, angyali segítők, angyal idéző tanfolyamok, ez sem segített. Ráadásul óriási hiba, mert nem Istenhez tartozó dolgok, ha úgy is fest. Hát lássuk a jövőt, tarot, angyal kártya, segitő könyvek, Coelho tucatszám - …..tele a könyvesbolt, súlyosan milliárdos írók műveivel, akik segítenek megtalálni a "belsőnkhöz vezető utat" -, majd jön a jósnő, látó, és minden, ami hasznavehetetlen, ezoterikusnak gondolt…. és még mindig nem egyértelmű hol a hiba, maradnak a kérdések: miért történik ez velem, miért ismétlődik folyton….? 

Nem fog senki megoldást nyújtani idézetekkel, "építőnek" szánt bizalomnövelő, napi bazári gondolatokkal. Mert rá kéne jönni magunkban, és magunktól, hogy kik vagyunk, és mit akarunk. Majd meglátni az alap igazságot, hogy szeretetet, megértést, megbecsülést, boldogságot nem várni kell. Adni. Szeretni. Nem a végletekben gondolkodni, szeretem, ha szeret, utálom, ha nem azt adja, amit elvárok, és forogni az elvárásaim körül. Ha a szeretetünk önzetlen, megértő, családias, türelmes, nem lesz szükségünk sírós, csöpögős üzenetekre. Az angyalokat is hagyjuk a saját világukban, tegyék a saját dolgukat, és mindenki legyen jelen ott, ahová való. Ha hiszünk Istenben, ő az egyetlen, aki napi szinten meghallgat és ad. Ha kérjük…. de nem fogja sem sms-ben, sem facebookon, sem angyalokkal küldeni a megoldást….. 

Stílusosabb és eredetibb saját gondolataink, intelligenciánk segítségével élni mindennapjainkat, követni belső hangjainkat. Egyetlen érzelgős tanácsadó hatására sem fogunk megszerezni, megtartani senkit, nem lesz boldog életünk….. és egyáltalán rá kéne jönni, hogy a boldogság nem valami kívülről jövő, mindent elsöprő cunami. Napi kis apróságok… mosolyok, baráti beszélgetések, egy jó vacsora, kedves szavak, gyermekek vidám csacsogása, egy előzékeny ismeretlen a közértben... végtelen felsorolni is mennyi mindenben találni meg naponta a boldogságot, amit sokan úgy várnak, hogy valami eget rengető történik majd velük egy szép napon.

…………és még egy gondolat. Egy teljesen hétköznapi. Nem ártana a szerepeket átgondolni. Mi a nő és mi a férfi szerepe és dolga a világban. Ezt mindenképp csendes magányunkban tudjuk megtenni, miközben 40 (50) felé rohanva, szingliként, cicusunkat vakargatva, főzni nem tudván, a rendelt sushit rágcsálva, hosszú eseménytelen estéken, dübörgő karrierünk pénzhozamából csinosított garzonunk mélyén csücsülve, azon gondolkodunk "mit rontok el folyton"? Írjunk egy listát az általunk ideálisnak tartott női szerepről, aztán nézzük meg hol tartunk…és, ha nem jut eszünkbe semmi a női szerepekről, kérdezzük meg a nagyit, mamát, papát, ő mit gondol. Ők még tudták. Biztosan nem fogják idézni Coelhot.

….és ha felfedeztük, mi is a dolgunk, nőként mi a szerepünk, csak kezdjünk valakit önzetlenül szeretni….a többi jön magától.

A világon talán a legnépszerűbb desszert. Talán azért ennyire populáris, mert nagyon könnyen, gyorsan elkészíthető, nem kell sütni, így a konyháművészetben járatlanok számára sem jelent kihívást. Népszerűségének köszönhetően rengeteg verziója létezik. 

Egyetlen dolog bánt vele kapcsolatban. Amikor állok sorban a cukrászdában, vagy a fagylaltosnál a pult előtt, és a nevét még sokan mindig nem tudják. Pedig több évtizede készítik, készítjük hazánkban is. Az olaszok eredeti olasz desszertnek tekintik, így érdemes az eredeti olasz nevén "tiramiszú"-nak ejteni. Jelentése "dobj fel", ami a kávé hatására utal. Felejtsük el a tiramisuzást!

Alapanyaga a babapiskóta, de használnak szikkadt piskótát is az elkészítéséhez. A krémhez az olaszok eredetileg Zabaglione krémet készítenek, tojjássárgája, Marsala és cukor keverékéből. Sokan csupán a mascarponet használják, ami egy zsíros krémsajt. Ezt még sok esetben sűrű tejszínnel krémesítik, dúsítják, más receptek szerint a felvert tojásfehérjével keverik. Az igazi olasz recept szerint a babapiskóták mártogatásához espresso kávéra van szükség. Az alkohol, ha csak felnőttek fogyasztják, mindenképp élvezetesebbé teszi. Eredetileg Marsala desszertbort ír hozzá a recept, de helyettesítik rummal, narancs, és kávélikőrrel. A desszert tetejére pedig szórjunk, lehetőleg keserű kakóport. Érdemes néhány órára lehűteni, hogy az ízek összeérjenek, és a nyers tojások miatt is hűtőben kell tartani.

Előre elkészíthető, igazi vendégváró desszert. Megérdemli, hogy valódi nevén nevezzük.